Az újabb adatok fényében nem alkalmas az antibiotikumrezisztencia legyőzésére olyan antibiotikumpárok alkalmazása, melyek egyik tagjával szemben rezisztens, míg a másik iránt szenzitív az adott kórokozó.

A kar csontjai közül az alkarcsontok törnek a leggyakrabban, többnyire disztálisan, kinyújtott kézre esés miatt. A diagnózist röntgen vagy ultrahang erősítheti meg. Ha az első vizsgálat nem igazol törést, a gyanú azonban fennáll, 7–14 nap múlva újabb felvételt kell készíteni. Gyermekeknél gyakori az elhajlásos törésnek is nevezett inkomplett kompressziós fractura, mely nem jár a corticalis állomány folytonossághiányával, illetve a zöldgallytörés, amikor a corticalis is sérül. Felnőtteknél a radius disztális törése a leggya­koribb. Az ulna diaphysisének izolált („gumibot”) töréseit gyakran az alkart ért közvetlen erőbehatás idézi elő. A mindkét alkarcsontot érintő kombinált törések általában sebészeti repozíciót igényelnek.

Az általános orvosi rendeléseken gyakran előforduló tünet a láb dagadá­sa. Akut és krónikus betegségek egyaránt rejtőzhetnek mögötte. A kór­előzményből és a fizikális vizsgálatból iránymutató információ nyerhető. Cikkünk áttekintést nyújt a legfontosabb elkülönítő kórismékről, majd az angiológiai kórképekkel foglalkozik, amelyek felismerése és kezelése az érgyógyász kollégákkal együttműködve történik.

Az atherosclerosis az érrendszer egészét érintő szisztémás megbetege­dés. Fontos, hogy a diagnózis felállítása korai stádiumban, nem invazív módszerekkel történjen. A perifériás erek elmeszesedésének kimutatása színkódolt duplex ultrahangvizsgálattal történik. A cikk a CT-angiográfia, az MR-angiográfia és a digitális szubtrakciós angiográfia indikációs terü­leteit is ismerteti.

Az akut stroke kezelésének célja a véráramlás helyreállítása és a penumbralis ischaemiás szövetek megmentése. A DEFUSE 2 vizsgálat azt igazolta, hogy a kezelés megkezdéséig eltelt idő nem abszolút jelentőségű tényező a kimenetel meghatározásában. Úgy tűnik, hogy egyes betegeknél gyors ütemben pusztulnak a neuronok, illetve hogy a nagyon korai reperfúzió nem szükségképpen kedvező hatású. Ezzel szemben a stroke-betegeknek egy olyan csoportja körvonalazódik, ahol az irreverzibilis ischaemiás károsodás órák alatt alakul ki. Egyelőre nem tisztázott, mely tényezők befolyásolják az infarktus kiterjedésének növekedését.

A csuklófájdalom gyakori oka az akut sérülés. A kinyújtott kézre esés a sajkacsont töréséhez vezethet – ez a leggyakoribb kéztőcsonttörés. Ha a törést a röntgen nem igazolja, csont-scan vagy MRI végezhető. Szubakut vagy krónikus csuklófáj­dalom esetén pl. tendinopátia és az idegre gyakorolt nyomás jön szóba. Az alkar és a csukló izmainak túlerőltetése tendinopátiát okozhat. A radiális oldali fájda­lom általában de Quervain-tenoszinovitisz. Ha a csuklónál nyomás nehezedik az idegre, ez fájdalommal és főleg szenzoros tünetekkel jár. A csuklótáji ulnáris neuropátia kockázatát növelik a csukló folyamatos vagy ismétlődő extenziójával járó tevékenységek.

Embóliás stroke esetén számos tényező határozza meg a hipoperfúziós agyterület későbbi sorsát, többek között az átáramlás csökkenésének mértéke, a kollaterális keringés kialakulása, a tünetek jelentkezésétől eltelt idő, valamint az adott régió hipoperfúzió iránti specifikus érzékenysége. Vannak területek (pl. hippocampus CA1 régiója), melyek metabolikus aktivitása egyébként is nagyfokú, ennélfogva különösen fogékonyak az oxigén- és glükózhiány kapcsán bekövetkező károsodásokra. Jól ismert tény, hogy a szürkeállomány és a fehérállomány különböző celluláris komponenseit eltérő szintű agyi vérátáramlás (CBF, cerebral blood flow) és metabolizmus jellemzi. E tény alátámasztja azt az elméletet, hogy a hipoperfúzióval kapcsolatos vulnerabilitás nem egységes.

Az isémiás stroke a harmadik leggyakoribb halálok az USA-ban, egyben a kórházi felvételek gyakori oka. A stroke-ot követő szubakut periódus a trombolitikus kezelésének mellőzéséről szóló döntéstől a stroke időpontjától számított 2 hét elteltéig tart. Gyakran a családorvosok is részt vesznek az isémiás stroke szubakut ellátásában. A későbbi stroke szekunder prevenciójaként trombocitagátló kezelést kell kezdeni az isémiás stroke utáni 24 órában, hacsak nem áll fenn ellenjavallat. Többnyire sztatinkezelésre is szükség van. Kezelni kell a cukorbetegséget, és meg kell ismertetni a betegekkel azokat az életmódbeli változtatásokat, melyek alkalmasak a stroke-kockázat csökkentésére. A kórházi ellátást követő rehabilitációs kezelés javítja a kimenetelt.